Szander-látványműhely: Bakelit kép

Egy jó barátom születésnapjára készítettem fali díszként szolgáló bakelitlemez képet. A srác kedveli a 30-as 40-es éveket és azt a maffiózós korszakot... szóval az egész varázsát (ahogy egyébként én is szeretem azt a világot). Ezért gondoltam, hogy jól összekombinálható lehet a bakelitlemez és egy maffiózós városkép.

Megkezdődött a városkép és a maffiózós alak keresgélése a világhálón... olyan kép kellett az emberkéről -meg persze a városról is- ami teli feketében is felismerhető, hogy igen, ez egy emberke, fegyverrel a kezében. Emberkét nevezzük Kárlosznak.
A városos képre rászerkesztettem Kárloszt, hogy egyben lássam az egészet. Szerkesztés befejeztével kinyomtattam (itt a mérettel játszani kellett, hogy elég nagy legyen, szépen mutasson a lemezen). A nyomtatott kép tükörképét kaptam végeredményben, a lemez "megmunkálása" után. Hogy miért, arra menet közben kitérek majd. A lemez "elejének" fogom a későbbiekben hívni azt az oldalt, amit a falra kerülés után a nép csodaszámba vehetett (és értelemszerűen "hátulja" lesz a másik oldal).
Tehát:

lemez + kép

A kép hátuljára kétoldalú ragasztószalagot ragasztottam, hogy a lemezre egyszerűen fel tudjam ragasztani, majd kivágtam a mintát. Ezután az egyes épületeket és Kárloszt is külön választottam, hogy szépen el tudjam helyezni a darabokat a lemezen. Szerintem így sokkal egyszerűbb volt a képe részeit külön-külön igazgatni tetszés szerint, mint bármely képszerkesztőben előre kitalálni, hogy milyen pl. legyen-e távolság a házak közt, ha igen, akkor mekkora stb.

kétoldalúzás
Aki nem ismerné a kétoldalú ragasztószalagot: nagyjából olyan, mint bármely ragasztószalag (csak szélesebb), csak a másik feléről lehúzható egy réteg (ami itt a képen látható még -sárga-) és alatta ragadó felületet találunk.

minta kivágva

szétválasztva

ráillesztés, szivárványkodás közben

Na és innentől kezdve jött a számomra érdekes rész, a kidolgozás. Ugyanis nem igazán volt még tapasztalatom bakelitlemez megmunkálása terén... A dekopír mozgású kis lombfűrészgépemmel nem mertem vágni, féltem, hogy a fel-le mozgás eltörheti a lemezt... ezért szalagfűrésszel vágtam. DE! Előtte a lemez elejére (emlékeztek az eleje definícióra: "amit a falra kerülés után a nép csodaszámba vehet") feltettem egy lapot, és a hátulján rögzítettem ragasztószalaggal. Erre azért volt szükség, hogy nehogy összekarcoljam bakelit barátunk felületét, ahogy tolom a szalagfűrész asztalán.

vagdosás

nagyolás után

Nagyolás után pedig mi más következhetne, mint a finomítás, véglegesítés, reszelők társaságában. A reszelés következtében, kicsit meg-megolvadt a lemez, ezért sorja is képződött, de ez könnyen eltávolítható volt, úgy, hogy kicsit megreszelgettem a másik oldalról, így leesett a sorja.

véglegesítve

És itt térnék ki arra amit említettem, hogy a tükörképét kapom: azért kaptam tükörképet és ezért kellet már az elején fordítva gondolkodni -na nem mintha olyan nagy különbség lenne az eredeti és a tükörkép között, de én úgy képzeltem el a képet, ahogy a végeredményen látható-, mert amikor végeztem a lemez kidolgozásával, el kellett távolítanom a lemez hátuljáról a mintát=ragasztószalagot. és nem tudtam, hogy milyen nyomot fog hagyni rajta, illetve a ragasztó maradék esetleges eltávolításakor nem szerettem volna megkockáztatni, hogy összekarcolom a felületet. Így tükörképben gondolkoztam és bátran távolítottam el a ragasztószalagot és a rajtamaradt ragasztót, hiszen az a fele a falat nézi.

Mindezek után egy feladat maradt hátra: a közepére, a QUALITON-os matrica helyére valami esztétikusat kitalálni, hiszen ez a sárgás, feliratos történet talán nem a legjobb a a maffiás lemezünkhöz...
Szedtem le képeket, majd ezekből elkezdtem válogatni. Persze olyan nem volt amin jó pozícióban együtt szerepel egy whisky-s pohár egy hamutálban füstölgő szivarral, ezért össze kellett egy ilyet szerkesztenem. Ezután már csak a színekkel és a mérettel kellett játszanom, hogy így is-úgy is passzoljon a lemezhez. Fotópapírra nyomtattam, majd egy körzőre szerelt szikével tökéletesen körbe lehetett vágni.